Új tanítónéni. Tanult valami érdekeset: a célkitűzés fontossága és módszerei. Második osztályos, 8-9 éves gyerekek, de megpróbálja. Elnézést, nem megpróbálja: MEGTESZI. Alkalmazza az osztályban, a korosztályhoz igazítva. Igen, ezek a gyerekek is tűzhetnek ki célokat, és tehetnek lépéseket az elérésük érdekében. Kiírhatják pl. a padra egy táblára, hogy milyen tantárgyból milyen jegyet akarnak elérni, és mennyi időn belül. Lehet, hogy nem fogják...de törekednek.
És közben kialakul bennük egy gondolkodásmód. Hogy befolyásolhatjuk az életünket, hogy azért nem vagyunk kénytelen-kelletlen kitéve a sorsunknak. Vannak olyan tényezők, amelyeket uralhatunk - mint pl. az elménk, hogy miként gondolkodunk a körülöttünk lévő eseményekről. Hogy így kevésbbé leszünk depressziósak (mivel mi vagyunk a felelősek az életünkért), és sokkal tudatosabban tervezzük a jövőnket.
Eltelik 16-18 év. Felnőnek. És fontosnak tartják elmondani a tancinak. Az egyik, hogy azért lett világbajnok egy sportágban, mert a tanítónéni megtanította, hogy miként éljen megfontoltan, a céljainak megfelelően. A másik hogy azért lett jól kereső TAKARÍTÓNŐ (igen, már második osztályban is az akart lenni), mert a tanci megtanította, hogy bízzon magában. Családja van, és a férje nem iszik (még a az erdélyi magyaroknál is kisebbségibb, mellesleg). A harmadik azért lett oktató egy híres orvosi egyetemen, a negyedik zenész, az ötödik.... És így tovább.
Legyünk nyitottak az újra.
Célkitűzés 8-9 éves korban: hátbaveregetős "mi leszel, ha nagy leszel?" baromság. Még ha megvolt is az indíttatása otthonról, az is csak rá van erőltetve. Legtöbb esetben csak kapkodnak egy elérhető célért, hogy esetleg a többi ne röhögjön rajtuk, s talán később magukénak tekintik.
VálaszTörlésApuci "doktorai, űrhajósai",akik később nehezen tudják elkönyvelni ezt a "kudarcot".
Céltudatra az öntudat első jeleinél kellene nevelni.
Addig tanci arra kellene tudjon ráérezni, hogy kiben mi lakozik, mi az, amit bátorítson egy gyerekben, hogy esetleg ne a "celeb-hajlamok" fejlődjenek, hanem egy rátermettség, amit még sem tud ő fogalmazni.
Eh.
Nagyon nem vágod.
VálaszTörlésEbben nem volt hátbaveregetés (esetleg a tanulók saját hátukat veregethették...).
Otthoni indíttatás esetéről végképp nincs szó (az említett világbajnokot éppen hogy nagyon gátolták otthonról).
Ha valaki takarítónő akar lenni, az szerinted celeb-hajlam?
Doktorról, űrhajósról sem volt szó. Hanem egy gondolkodásmód kialakításáról...hogy hogyan, azt nem részleteztem....ugyanis nem is ez volt a lényeg. Ezt sem vágtad.
Hanem hogy merjünk újat kezdeni, ne szürküljünk bele a hétköznapokba.
A te bölcsességed a karosszékből jön. Amit leírtam, az élet bizonyította.
Egy későbbi sikeres karrier befutása után minden volt diák tud egy kis fényt a volt tanítóira is vetni: "Hja, ha nem lett volna a tanítónéni...". Süketelés.
VálaszTörlésDoktorról, űrhajósról szó sem volt. Pedig észre kellene venni, hogy minden osztályban ezekből van a legtöbb, pontosan annak köszönhetően, hogy céltudatosan akarunk nevelni, a gyerekem ötévesen kell tudja már, hogy mi akar lenni, és azért mit fog tenni.
Aki abban a korban takarítónő akar lenni, az inkább szorul figyelemre, azon kellene filózni, hogyan lehetne kiemelni ebből a "nekem ezt dobta a gép" letargiából. A világbajnokokat, akiket a tanítóik neveltek annak, azokat a fél ujjamon megszámlálhatom. Nem úgy viszont a lelkileg sérülteket, akik 8 évesen még nem tudták (nem is tudhatták viszonyítási alap nélkül), hogy milyen jegyre is érdemesek egy bizonyos tantárgyból, de már szembesülnek első "kudarcélményükkel".
A gondolkodásmód kialakítását nem részletezted, pedig lehet, ez lett volna inkább a fogódzó. A gondolkodás mód. Tényleg nem vágom.
Merjünk újítani, persze. Csak ez megfelelő felkészülés nélkül olyan, mintha azt mondanám: próbáljuk meg, hátha bejön. Oszt ha nem, mennek a levesbe.
Az én "bölcsességem" óvatosságból jön, az élet bizonyított ilyent is, olyant is.
"...így kevésbbé leszünk depressziósak (mivel mi vagyunk a felelősek az életünkért)..."
VálaszTörlésAztán ebben is egyezzünk meg, hogy pontosan azért lehetünk azok, mert mi vagyunk a felelősek.
A szocializmusban nem volt össznépbetegség, nemúgy ma.
Szerintem a te tanítódra nem fognak sokan fényt vetni.
VálaszTörlésA mi időnkben a tanítók erkölcsre, tiszteletre, rendre és fegyelemre tanítottak. Ez kellett alapja legyen a céltudatnak.
VálaszTörlés