Új tanítónéni. Tanult valami érdekeset: a célkitűzés fontossága és módszerei. Második osztályos, 8-9 éves gyerekek, de megpróbálja. Elnézést, nem megpróbálja: MEGTESZI. Alkalmazza az osztályban, a korosztályhoz igazítva. Igen, ezek a gyerekek is tűzhetnek ki célokat, és tehetnek lépéseket az elérésük érdekében. Kiírhatják pl. a padra egy táblára, hogy milyen tantárgyból milyen jegyet akarnak elérni, és mennyi időn belül. Lehet, hogy nem fogják...de törekednek.
És közben kialakul bennük egy gondolkodásmód. Hogy befolyásolhatjuk az életünket, hogy azért nem vagyunk kénytelen-kelletlen kitéve a sorsunknak. Vannak olyan tényezők, amelyeket uralhatunk - mint pl. az elménk, hogy miként gondolkodunk a körülöttünk lévő eseményekről. Hogy így kevésbbé leszünk depressziósak (mivel mi vagyunk a felelősek az életünkért), és sokkal tudatosabban tervezzük a jövőnket.
Eltelik 16-18 év. Felnőnek. És fontosnak tartják elmondani a tancinak. Az egyik, hogy azért lett világbajnok egy sportágban, mert a tanítónéni megtanította, hogy miként éljen megfontoltan, a céljainak megfelelően. A másik hogy azért lett jól kereső TAKARÍTÓNŐ (igen, már második osztályban is az akart lenni), mert a tanci megtanította, hogy bízzon magában. Családja van, és a férje nem iszik (még a az erdélyi magyaroknál is kisebbségibb, mellesleg). A harmadik azért lett oktató egy híres orvosi egyetemen, a negyedik zenész, az ötödik.... És így tovább.
Legyünk nyitottak az újra.
