Személyiségfejlesztési témaköröket érintve gyakran előkerül egy jó tanács: próbáld meg kívülről szemlélni magad, más szemével. Milyen reakciót válthatnak ki szavaid, viselkedésed másokból? Ez egy jó önismereti eszköz: mivel ez a gondolkodásmód érzékenyebbé tesz mások szempontjainak figyelembevételére, elősegít az önmagunkkal szembeni elfogultság csökkentését. Egy új dimenziót ad cselekedeteink megítéléséhez, tevékenységeink megtervezéséhez. Segít abban, hogy pontosabban meghatározzuk: kik is vagyunk valójában?
Egy magyar kisváros főterén sétálok. Este van: ünnepi kivilágítás, árusok, sétáló emberek. És zene. Selymes hangú angol (amerikai) énekesek, száncsengő… Nagyon szép. Elképzelem, hogy talán a Central Parkban is ezt hallgatják. Meg azt, hogy aki a Central Parkban ezt hallgatta a tavaly, és most itt van, mit gondolhat rólunk? Hogy ez a nép olyan akar lenni, mint az ő népe? Mert hogy az ők kultúrájuk ennyire jó? Vagy hogy ennek a népnek nincs saját zenéje? Nincsenek olyan "termékei", amikre büszke lehet: ezek vagyunk mi? Ez a mi zenénk, és nem szégyelljük?
Tudom: nacionalistának tűnhet ez a szöveg. A globalizációt nem lehet megállítani, és talán nem is kell. Végül is az élő világ legalapvetőbb törvényeit az evolucionizmusban találjuk. Átvettünk már más népektől számos műfajt, kulturális elemet. Átvettük úgy, hogy adaptáltuk: pl. rock and rollt és bluest éneklünk – magyarul. Meg karácsonyi énekeket is. Amit hiányolok, hogy ezeket egyre ritkábban hallhatjuk. (Még az illegális file megosztókon sem találhatók meg…). Elég lenne csak a műfajt átveni és adaptálni, legalább magyarul hallgatnánk, talán még művelnénk is.
teljes mértékben egyet értek...ezt mások is észlelték már, csak az emberek sok esetben nem mernek szólalni...ez a konformitásnak köszönhető
VálaszTörlésÍgy igaz...és a probléma nem is globalizációval van, hiszen ez máshol is működik, a probléma az, hogy az emberek igénytelenekké váltak, főként kultúrális téren. Nem néznek az emberek Marica Grófnőt, vagy Csárdáskirálynőt, nem olvasnak Márai Sándort és nem hallgatnak meg olyan zeneszámot, ami valami olyan plusszot tudna adni, amit a "csapdból folyó" ún. zenék nem adnak. Ezt megállítani pedig majdhogynem lehetetlen. Megmaradunk mi a magunk problémáival és csak felháborodással nézzük a jelen társadalmat, meg annak szennyeit és ezek gyümölcsét.... és akik most is értékelik saját kultúrájuk értékeit, azok ez után is fogják, akik meg most sem, azokat a Szent Lélek ha megszállja...
VálaszTörlésA globalizáció ezzel jár... határok elmosódásával, értékszemlélet átvételével, régi szokások kiszorításával.
VálaszTörlésA karácsonyfaállítás mint szokás kb 80 évvel ezelőtt indult magyar földön, üvegdíszek pedig csak 30 évvel ezelőtt jelentek meg a fákon... Mostmár el sem tudnánk képzelni a fát e díszek nélkül. :) Adaptálódnak a szokások, egyik így, másik úgy.
A változás sose volt kellemes az emberek lelkének... legtöbbször csak a vágy marad, hogy visszaforgassuk az idő kerekét...
(Léteznek napjainkban gospel énekeknek magyar adptációi, csak sajnos nem hangzanak olyan jól mint az eredetiek...)
LittleEwy