Támogatás, vagy törlesztés?

Néha még meglepődöm azon, amikor magas végzettséggel rendelkező, köztiszteletnek örvendő kollégák igen hevesen érvelnek, hogy a határon túliak támogatása – és nem csak a pénzbeni támogatás – fölösleges pénzkidobás.
Számos szempontból lehetne megközelíteni ezt a problémát. Például ki tekinthető magyarnak? Aki egy bizonyos földrajzi területen belül született? Ezt a kérdést részletesebben egy másik bejegyzésemben fejtem majd ki. De megközelíthető ez a kérdés abból a szemszöből is, hogy az ilyen támogatások talán befektetések is – ugyanis még mindig igen sokan vándorolnak ki, vagy dolgoznak Magyarországon. Valamikor a magyarországi média fókuszában volt ez a kérdés, és olyan vélemények is elhangzottak, hogy a határon túlról bevándorolt, vagy ott ideiglenesen foglalkoztatott munkaerő legális adója talán magasabb, mint a határon túlra juttatott támogatások. Nem tudom, igaz-e, nem vagyok a témának szakértője, de talán érdemes lenne kiszámolni. És akkor is el is jutottam a mondanivalóm lényegéhez: nem vagyok a témának szakértője. Mint ahoz az a sok tiszteletreméltó kolléga sem az, akik ebben a témában velem, vagy mással vitatkoznak. Ahhoz, hogy egy ilyen kérdésben döntést hozzzunk, vagy akár véleményt is formáljunk, igen sok tényezőt kellene megvizsgálni, vagy ismerni - teljesítve ezáltal a tudatos, megfontolt döntéshozatalhoz szükséges kritikai gondolkodás követelményeit. Néhányat már említettem, egyet még elmondanék.
Egy erdélyi kisváros lelkészi hivatalában még őriznek egy olyan hivatalos okiratot, amelyben a Magyar állam megígéri, hogy háború után megadja a háború idején elkobzott ingatlanok, földek árát. Ezek értéke, mai áron kb. 2.5 milliárd forint. Jelenleg a Sapientia-EMTE ekkora összegből szinte két évig működik. És ez csak egy eset, biztosan nem az egyedüli. Tovább árnyalódik tehát a kérdés: támogatásnak, vagy törlesztésnek tekinthetők a határon túli magyaroknak juttatott adományok?